Hatvany Lajos Múzeum

Néprajzi

A NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNY

A Hatvany Lajos Múzeum egy közel 3.400 darabos néprajzi gyűjteménnyel rendelkezik. A gyűjtemény a hagyományos népi kultúra számos tárgyi rendszerét, eszközkészletét magába foglalja. Jelentősége túlmutat a múzeum falain, a város határain. Ugyanis az 1970-es, 1980-as években szervezett, tematikus gyűjtéseknek köszönhetően főként olyan néprajzi tárgyegyüttesek kerültek a múzeumba, melyek nemcsak Hatvan tárgyi kultúráját mutatják be hitelesen, hanem a város közvetlen térségének (a hatvani kistérség területének), a szomszédos térségeknek (az Alsó-Galga, a Zagyva, és a Tarna mentének, valamint Gyöngyös vidékének), bizonyos vonatkozásokban pedig az ország és a Kárpát-medence egészének hagyományos tárgyi világát is reprezentálják.


A hatvani tárgykultúra gyűjteményi egységei

A néprajzi gyűjtemény Hatvan hagyományos kultúrájának számos tárgyegyüttesét őrzi. A város 19-20. századi lakáskultúrájának elemei közül a gyűjteményben jelen vannak az asztalosipar, a helyi fazekasság, és egyéb kézművesek termékei. Jelentős egységet képeznek a lakáskultúra különböző fali dísztárgyai (keménycserép tányérok, nyomatok, tükrök, stb.). A különböző étkezési nyersanyagok feldolgozásának, tárolásának, vagy a készételek tálalásának konyhai eszközei csakúgy megtalálhatóak a gyűjteményben, mint a legfontosabb mezőgazda-sági munkáknak (a szántóművelésnek, az állattenyésztésnek, a rétgazdálkodásnak, a kert- és kapáskultúrák művelésének, a szőlőtermesztésnek, etc.) a gazdasági eszközkészletei.

Jelentős, 120 darabos egységet képez a hatvani viseletek gyűjteménye, amelyben női és férfi, fiatal- és időskori, ünnepi és hétköznapi viseleti elemek egyaránt szerepelnek.

További számottevő egység egy hatvani mézeskalácsos műhelybelső tárgyi anyaga, amelyet a tésztagyúráshoz-nyújtáshoz szükséges törőpad és tábla, a mintázás és a kalácsdíszí-tés számtalan eszköze (negatív vésetű faformák, fémszaggatók, stb.), valamint a méhviaszos gyertyák öntéséhez szükséges kellék alkotnak. A hatvani mézeskalácsosok mézesbábjait, tész-táit használták a közeli Boldog híres, állványos mennyasszony-kalácsának elkészítéséhez is.


Térségi, megyei és regionális gyűjteményi egységek

Hatvan közvetlen térségének több településéről (Boldog, Heréd, Nagykökényes, Lő-rinci, Zagyvaszántó, Apc, Csány) az elmúlt négy évtizedben hozzávetőleg 1.500 műtárgy került a néprajzi gyűjteménybe. Ezek legjelentősebb egységét a Fogarasi Klára etnográfus, és Robotkay Lajosné gyűjteménykezelő által gyűjtött viseleti együttesek képezik, melyek közül főként a boldogi (130 darab) és a nagykökényesi (120 darab) emelkedik ki tematikus gazdagsága és kvalitásos darabjai által. A 20. század eleji paraszti háztartásokban megtalálható, a korabeli hagyományos életmódot (lakáskultúrát, gazdálkodást) kiválóan reprezentáló tárgyak is a gyűjtemény jelentős egységét alkotják.

A térségi gyűjteményt Heves megye szomszédos térségeinek, néprajzi kistájainak, különösen a Tarna mentének (Tarnaőrs, Zaránk) és Gyöngyös vidékének (Gyöngyöspata) tárgyegyüttesei egészítik ki. A múzeum regionális jelentőségét erősíti, hogy a néprajzi gyűjtemény nemcsak a megyéből, de Pest és Nógrád megyéknek a Hatvan térségével szomszédos vidékeiről is több száz műtárgyat őriz. Ezen egységek több célzott tematikus területi gyűjtés eredményeképp az Alsó-Galga mente (Domony, Hévízgyörk, Galgahévíz, Tura, Zsámbok) és a dél-nógrádi Zagyva mente (Jobbágyi, Szurdokpüspöki) parasztságának tárgyi világát jelenítik meg.

Az elmúlt évtizedekben a területi múzeumok elvárt térségi szerepvállalását a hatvani múzeum nemhogy maradéktalanul beteljesítette, de néprajzi gyűjteménye tekintetében jelentősen meg is haladta. Olyannyira, hogy a szomszédos térségekre irányuló kutatások mellett, egyéb, távolabbi vidékek anyagi kultúrájának feltárásában, felgyűjtésében is – önkéntes – feladatot vállalt. Így került gyűjteményünkbe a forrásvidéki Felső-Zagyva mente (Tar, Maconka, Vizslás, Kazár, Mátranovák) és az Ipoly völgye (Dejtár) palóc népességének egy közel 150 tételes egysége is.

A néprajzi gyűjtemény 1980-as évek közepén megkezdett gyűjtési stratégiájának legfontosabb eredményeként tehát a palóc viseleti gyűjteményi egység jelentős gyarapodása könyvelhető el. A jelenleg közel 700 darabos, gazdag viseleti gyűjtemény a múzeum szélesebb térségi (regionális) szerepvállalását is lehetővé teszi.


Országos jelentőségű gyűjteményi egységek

A gyűjtemény kiemelkedő, különálló egységét képezi egy 150 darabos gyékény tárgyegyüttes, melyet szakajtók, kenyeres, tojásos, ruhás és lisztes kosarak, méhkasok, húsos és halas szatyrok, kanáltartók, lábtörlők, gyékényszőnyegek és bútorfélék alkotnak. Ez az együttes egy tematikus, a Kárpát-medence gyékényfeldolgozó kistájaira kiterjedő gyűjtés eredményeként került a múzeumba 1977-ben. A gyűjtést – Kovács Ákos etnográfus múzeum-igazgató megbízásából – a népi kismesterségek újjáélesztésén fáradozó Vidák István és Nagy Mari képzőművészek folytatták le. Gyűjtőútjuk ismeretanyagát Juhász Antal etnográfus is felhasználta a néprajztudomány szintetizáló alapműve, a Magyar Néprajz tárgyköri fejezeté-nek megírásakor. A gyékénygyűjteményből először 1978-ban, majd 2001-ben nyílt kiállítás. A második kiállítás alkalmából jelent meg a múzeum „Magyar gyékényesek” című kiadványa is (A Hatvany Lajos Múzeum Füzetei 17.).

A kézzel készített tárgyak mellett a paraszti kultúrában már a 19. század második felében megjelentek a mechanikus eljárásokkal készített tárgyak is. Ezek egy csoportját alkották a színes olajnyomatok, melyeknek egy igen nagy, 160 darabos egysége található a hatvani múzeumban. Ezek a síkábrázolások főként a századfordulón voltak kedvelt díszítőelemei a paraszti, kisvárosi lakásbelsőknek, tisztaszobáknak. A vallási tárgyú nyomatok (kegyképek másolatai, szentek portréi, biblikus témájú képek) a magánájtatosság célját szolgálták és hagyományosan a szentsarokban kerültek elhelyezésre. Gyakoriak voltak a magyarság történetének fontosabb eseményeit megörökítő, nemzeti hősöket (Rákóczit, Kossuthot, Petőfit, az aradi vértanúkat) ábrázoló nyomatok is. A hatvani múzeum olajnyomatait Kovács Ákos gyűjtötte össze. A gyűjteményi egységből „Kossuth Lajos a magyar nép felszabadítójának dicsőítése a magyar nemzet által” címen, 1978-ban rendezett kiállítást.

A néprajzi gyűjtemény legnagyobb, és a leginkább ismert, országos jelentőségű egységét a 750 darabos falvédőgyűjtemény képezi, amely ugyancsak Kovács Ákos 1970-es évek végén lefolytatott, országos kiterjedésű gyűjtőmunkájának köszönhetően került a múzeumba. A hatvani falvédők tudományos feldolgozásában, a tárgykultúra több szempontú vizsgálatában, rendszerezésében a néprajztudomány olyan jeles képviselői vettek részt, mint Bodrogi Tibor, K. Csilléry Klára, Hofer Tamás, Verebélyi Kincső, vagy Hoppál Mihály. Munkájuk eredményeit külön tanulmánykötetben jelentették meg (A Hatvany Lajos Múzeum Füzetei 7.). Munkájukkal közel egy időben több nagysikerű kiállítás is nyílt a hatvani gyűjtemény anya-gából (1980: Hatvan, Eger; 1981: Budapest).

Bihari-Horváth László