Régészeti
Hatvani kultúra
Hatvanban és Heves megyében a bronzkor kutatása volt a legjelentősebb. A bronzkor (Kr.e. 1900-900) kezdetén keletről, a Kárpátokon túlról sztyeppei pásztortörzsek hatoltak be a Kárpát-medencébe. A bronzkor két nagy műveltsége Heves megyei elnevezésű, az egyik a hatvani, a másik a füzesabonyi kultúra.
A hatvani kultúra egész Észak-Magyarországon elterjedt, az alföldi sík területeken és a hegyvidéken egyaránt. A népesség települési módjára jellemző, hogy egy helyen, hosszú időn keresztül, évszázadokon át is megőrizte lakhelyét. A telepeket olyan helyen létesítették, amelyeket a természet is védetté, nehezen megközelíthetővé tett.
A megye leghitelesebben feltárt telepe a Hatvan-Strázsahegy. 1934-35-ben Tompa Ferenc tárta fel a strázsahegyi bronzkori lakótelepet. A feltárás során bebizonyosodott, hogy nagyméretű, több kisebb családot magábafoglaló nagycsaládi házakból állt a telep. Az oszlopos szerkezetű házak nyeregtetőt tartottak. Az oszlopos, vesszőfonásos házakat kívül-belül tapasztották.
A hatvani műveltség sírleletei már igen régen előkerültek. A 19. század második felében tárt fel Hatvanban, a Strázsahegy alatt elterülő Kálvária-dombon Sperlágh József gyógyszerész, amatőr régész hamvasztásos sírokat. Hasonlót talált a város délkeleti szélén lévő Kishatvani csárda mellett is. Ezek leletei a Nemzeti Múzeumba kerültek.
A hatvani kultúra kerámiái
Nemesen egyszerű vonalvezetés és kevés díszítőelem alkalmazása jellemzi a hatvani kultúra edényeit. Legjellemzőbb és leggyakoribb az edények nagy részét elborító, textillenyomatra emlékeztető díszítés. Bár ritkább, de nem hiányzik a karcolt és plasztikus díszítés sem. A távoli területekkel fennálló kapcsolatokra utalnak a telepeken és temetőkben talált mészbetétes díszű edények. Ezeknél a karcolt díszítést mészanyag besimításával hangsúlyozták.
Az edénydíszítésben a műveltség életének utolsó időszakát képviselik a fényhatást előidéző fényezett külsejű és kiemelkedő díszítettségű edények. Ekkor jelentek meg a madár alakú edények, az aszkoszok is.
A hatvani sírleletek anyagának nagy részét urnák alkotják. Az urnák egyik típusának jellemzője a kihajló perem, tölcséres nyak, tojásdad alakú test, a hason két szalagfül, bütyökdísz. A has egy részét textil – vagy söprűdísz borítja.
Az urnák másik csoportjánál a test kettőskúpos. A textil- és söprűdísz mellett feltűnik a plasztikus bordadísz, az álfül félköríves bordákkal, az árkolt bütyökdísz.
A bögrék nyaka általában tölcséres, testük gömbös. Egy szalagfülük van, mely a peremből indul és a vállvonalra támaszkodik.
A leletanyag további részét fazekak, tálak alkotják.
A hatvani műveltség élete Kr.e 1650-1600 körül ért véget. Felváltója és folytatója az ugyancsak Heves megyei telep után elnevezett füzesabonyi kultúra.
Forrás: Heves Megye Műemlékei I. Bp. 1969.
