Történeti
Doktay-gyűjtemény
DOKTAY GYULA (1895-1971)
Bár Doktay Gyula Szegeden született, családja apai és anyai ágon egyaránt hatvani származású, s ő maga is második szülővárosának tekintette későbbi lakhelyét. Alsó- és középiskoláit Szegeden, Hatvanban és Kassán végezte. Az első világháborúban való részvételéért vitézségi éremmel tüntették ki, 1926-ban a kormányzó vitézzé avatta. 1932-ben szerzett építészmérnöki diplomát a Magyar Királyi József - Műegyetemen.
Révász József rendőrkapitány mellett részt vett az első hatvani helytörténeti gyűjtemény létrehozásában. 1936-ban ecetgyár alapítására kapott engedélyt Hatvanas utcai háza kertjében, s ez időtől kezdve aktívabb szerepet tudott vállalni a muzeális gyűjtemény gyarapításában, majd Révász távozása után átvette a „múzeumigazgató” szerepét. Állandó kiállításon mutatták be a hatvani és Hatvan környéki népviseletet. 1945-ben a gyűjtemény teljes anyagát széthordták, „úgy, hogy abból egy tű sem maradt”.
Doktay a háború után többször fordult kérelemmel a város vezetéséhez, hogy támogassák a muzeális értékek összegyűjtését, és biztosítsanak helyet azok őrzésére.
1950-ben – miután ecetgyárát államosították - évekre távol került lakóhelyétől: rajzolóként dolgozott a visegrádi palota feltárásain 1957-ig.
Hazatérése után – miközben éjjeliőrként dolgozott - hozzákezdett élete főművéhez, Hatvan középkori történetének megírásához, melynek terjedelmes kéziratát a múzeum őrzi.
A 60-as évek végén kezdődő építkezések során értékes középkori leletek kerültek elő a földből a hajdani hatvani vár területén. Az így összegyűjtött anyag nyilvánosságtól elzárva, cementes zsákokban állt évekig Doktay Hatvanas utcai házi múzeumában.
Az 1969-ben megalakult Városi Múzeum (ma Hatvany Lajos Múzeum) első igazgatójává Doktay Gyulát nevezték ki.
Az alapgyűjteményt a Doktay és két tanárember, Szántó Lóránt és Németi Gábor által őrzött hatvani és Hatvan környéki tárgyak, dokumentumok alkották. Mindhárman a múzeum alapítói voltak, akik gyűjteményüket a városnak adományozták.
A múzeum alapító okirata négy kutatási és gyűjtési területet jelölt meg: régészet, helytörténet, néprajz és képzőművészet. Doktay Gyula, aki a megalakulástól 1971 februárjáig volt az intézmény vezetője, főként régészeti és helytörténeti kutatásokat végzett, Szántó Lóránt a néprajzi és képzőművészeti, Németi Gábor a 20. századi történeti anyag felügyeletét látta el.
A város az akkoriban rendelőintézetként működő Grassalkovich-kastély mellékszárnyában utalt ki három helyiséget a múzeum számára. A Kossuth téri kiállítóterem kis alapterülete miatt csak időszaki kiállítások rendezésére volt alkalmas.
Az első kiállítás a hatvani születésű festőművész, Hatvani Perlusz Gyula emlékére 1969. augusztus 31-én nyílt meg.
