Keresztút a szovjet munkatáborig

Könyv a hatvani „összeesküvésről”

gulag frontEgy szívszorító témát feldolgozó könyv bemutatásával emlékeznek február 24-én délután a város múzeumában. A Szovjetunióba, illetve hazai internálótáborokba hurcolt hatvaniak történetét dolgozza fel az író. Az előzményekről, a letartóztatásokról, vallomások kicsikarásáról, a fogvatartottak kálváriájáról, hamis és nevetséges vádak alapján történő perbe fogásukról és tragédiájukról szól Nagy Nándor történész könyve, amely a Hatvani Füzetek 20. kiadványaként jelenik meg az Integrált Könyvtár és Múzeum kiadásában, Keresztút a szovjet munkatáborig, A hatvani „összeesküvés” története címmel.

A második világháború végén ünnepelt Európa és a világ minden olyan szeglete, amely nem nélkülözte a vért és a könnyeket. A magyar lakosság hihetetlen energiával, reménnyel a szívében kezdett neki az újjáépítésnek. A Magyarországot megszálló szovjet hadsereg árnyékában meghúzódó Magyar Kommunista Párt, a Kelet-Európában alkalmazott metódust alkalmazva a kezdeti kudarcok után lépésről lépésre törte át az útjában álló akadályokat. A két világháború közötti rendszert felszámolva, annak felső-és középosztályát kiradírozta a magyar társadalomból. Katonákkal és civilekkel teli vonatok indultak messzi keletre a szovjetrendszer által fenntartott GULAG táborok felé. A háború után közvetlenül még senki sem gondolta volna, hogy alig néhány év leforgása alatt családok ezreit szakítják szét, szovjet és hazai internálótáborok nyelik el a másként gondolkodókat, akiket akkoriban fasisztának, a fennálló demokratikus rend ellenségének neveztek szinte minden alap nélkül. A 1945-ös nemzetgyűlési választásokat elvesztő MKP, hogy ne szoruljon ki a politikai palettáról koncepciós perek sorozatát indította országszerte, hogy törvényesnek látszó módon, aljas, koholt vádakkal támadja az egyházakat, a demokratikus pártokat és azok ifjúsági szervezeteit. A nagy publicitást kapó színjátéknak célja volt: a társadalom megtévesztése és megfélemlítése. Egyik példája a gyöngyös-hatvani vagy mátravidéki összeesküvés néven elhíresült, nevetséges vádak alapján lezajlott eljárás volt. A háttérben a korábban említett választási kudarc az 1945. novemberi nemzetgyűlési választások eredménye állt, amelynek hatására a súlyos vereséget szenvedő kommunisták Heves megyei vezetése úgy döntött, hogy radikális eszközökkel igyekszik visszaszorítani a többi párt, elsősorban a polgári irányzatot képviselő Független Kisgazdapárt (FKGP) térnyerését. „Hogy ne így álljunk a megyében, a legerősebben kell belenyúlnunk a dolgokba, félretéve minden szentimentalizmust és lustaságot (...).” - idézte az egyik titkos jelentés a MKP megyei szervezetének funkcionáriusát. Valószínűleg előre kitervelt akció során letartóztatták az MKP-t kritizáló besenyőtelki Nemzeti Parasztpárt fiatal aktivistáját, majd megkezdődött Gyöngyösön és Hatvanban az ún. Mátravidéki-összeesküvés felszámolása. Többcélú folyamat indult el. A Független Kisgazdapárt helyi szervezete és az őket támogató egyházi személyek gyanúba keverése, elhurcolása, veréssel történő vallomások kicsikarása következményeként felépült egy vádirat, ami egy jogállamban nem állta volna meg a helyét, de még így is több sebből vérzett. Az MKP Központi Vezetősége és az ÁVO/ÁVH egyik elődszervezete, a Vidéki Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztálya (PRO) közreműködésével állíthatta fel a stratégiát. A megyei és lokális MKP szervezetek, illetve az Államrendőrség helyi közegei , mint végrehajtó szervként közreműködhettek. A gyöngyösi Páter Kiss Szaléz ferences baráton kívül a hatvani Lukács Pelbárt, Farkas Jozafát hatvani rendházfőnök és Páter Zacher Róbert mellett 1945. május első napjaiban letartóztatták többek között az FKGP járási titkárát, ifj. Berényi Illést, ifj. Nagy (Bóha) Józsefet a köztársasági elnök testőrségének tagját, a Fiatal Ifjúság hatvani vezetőjét, Fehér Endrét, és még további húsz hatvani fiatalt. A letartóztatott személyeket a hatóság székhelyére, a budapesti Andrássy út 60-ba szállították. Kihallgatásuk során a vallatók minden eszközt felhasználtak, hogy a beismerő vallomásokat kikényszerítsék a gyanúsítottakból. A nyár folyamán Lukács Pelbárt, Fehér András, Berényi Illés, Ifj. Nagy József és Ocsovai Sándor ügyét átadták a szovjet hadbíróságnak. Az eljárás törvénysértő jellegét példázta, hogy a tárgyalóteremben védőügyvéd nem lehetett jelen, viszont nyomásgyakorlás végett az utolsó sorokban a kihallgatásokat vezető szovjet katonatisztek ültek.
Lukács Pelbártot, Berényi Illést és Fehér Andrást, a Finn-Karéliában felállított munkatáborban letöltendő 10-10 évnyi kényszermunkára ítélték. Magyarországi gyűjtőhelyre vonatkozó internáló határozattal sújtották Farkas Jozefátot, Zacher Róbertet és nyolc hatvani fiatalt. A Szovjetunióba hurcoltak közül senki sem tért vissza.

Kökény Ferenc