Cikksorozatunk első részéből kiderült, hogy Sperlágh József aszódi patikájának megnyitása után, az 1860-as években fordult a régészet felé, már itt el kezdte gyűjteni a régen élt népek tárgyi hagyatékát.
Ekkor ismerkedett meg Rómer Flórissal, a régészet atyjának számító plébánossal is, akivel később szorosabb baráti kapcsolatba került. Rómer megismerkedésük után a következőket írta róla: „aszódi gyógyszertárosnál több arany római pénz. Sperlágh, most Hatvanban.” Sperlágh érdeklődése Hatvanba költözése után sem lankadt, sőt még inkább a tetőfokára hágott. 1871-től saját házában, magángyűjteményéből hozta létre Hatvan első múzeumát, melyet 1876. júliusában Rómer Flóris is megcsodált.
Sperlágh József magángyűjteménye a VIII. Őstörténeti és Antropológiai Világkongresszus kiállításán
Az 1876-os év abból a szempontból is különleges, hogy egyrészt megalapították a Gödöllői Múzeumi Egyletet, melynek Sperlágh is tagja volt, másrészt, ebben az évben Budapesten rendezték meg a VIII. Őstörténeti és Antropológiai Világkongresszust, melynek szervezője az előbb említett Rómer Flóris volt. Sperlághnak abban a szerencsében lehetett része, hogy Rómer - látva a patikus magángyűjteményét - a Kongresszus kirándulási célpontjának a valkói halomsír és a tószegi bronzkori tell mellett Hatvant jelölte meg. Sperlághra volt bízva a kirándulás lebonyolításának előkészítése: egy ásatási helyszínt kellett biztosítania az oda érkező tudósoknak. A gyógyszerész ezt úgy oldotta meg, hogy a pesti-gyöngyösi út mellett lévő „régi Kálvária” dombon megtalált és kiásott urnasírokat „újra” betemettette (tulajdonképp csak vékony földréteget szórt rájuk) és ezenfelül a vendégek számára nemzeti zászlóval meg is jelölte, hogy hol kell keresni a „kincseket”. Ráadásul összeszedett a Strázsa-hegyről egy szekérnyi edénytöredéket, amelyeket emlékként szét akart osztani a jelenlévők között. Természetesen a kirándulás a meleg fogadtatás, a hatvani menyecskék és a jó bor miatt sikerrel zárult.
Sperlágh rajza egy hatvani urnafészekről
Az 1876-os kirándulást követően Sperlágh gyűjteményének egy része a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek, amit maga Rómer Flóris lajstromozott még Hatvanban való tartózkodásakor. Ebből az ajándékozásból mára csak kevés lelet maradt meg, legtöbbje elveszett, elkallódott az évtizedek során. A ma is megtalálható tárgyakat és az ásatási lelőhelyet összevetve megállapítható, hogy Sperlágh a Kálvária-dombon a Hatvan-kultúra egy 14 urnasírból álló temetőrészletét sikerült megtalálnia. E siker után folyamatos kutatásokat végzett Hatvan területén, többek között Nagy-teleki pusztán, ahol egy középkori falura bukkant, viszont a kishatvani csárda helyén és a Strázsahegyen sem talált semmit, pedig a korábbi években mindkét lelőhelyen talált urnasírokat és egyéb bronzkori leleteket: orsógombokat, kő-és agancsszerszámokat, bronz eszközöket (sarló, véső).
Hatvan környéki lelőhelyek 1876-ban
Sperlágh József élete további részében folyt régészeti kutatásairól és magángyűjteményének sorsáról sajnos nem tudunk. Az 1876-ban megalakult Gödöllői Múzeumi Egylet is csak 2 évig működött, ezután feloszlott, tagjai eltűntek. Sperlágh József halálának 1912-es évszáma, csupán csak sejttetheti a számunkra, hogy gyűjteményét az első világháború szele sodorhatta el.
Gál Andrea
régész
A mellékelt képek Horváth Tünde: Strázsa-dombi mesék. Főnöki rezidencia a bronzkori Hatvan területén című könyvből származnak.