A múzeumok 19-20 századi alapítványa az intézmények gyűjteményeinek törzsanyagát elsősorban a korábbi magángyűjtemények képezik. Számos esetben a múzeumalapítók, mint első igazgatók maguk is gyűjtők voltak. Saját gyűjteményük, illetve az adott település múltjával foglalkozó gyűjtései adták az alapokat.
Az a szándék, hogy egy településnek legyen múzeuma, sokszor évtizedekkel korábban létrejött nemcsak a gyűjtőkben, hanem a széles körben az adott településeken élő, magasabb végzettséggel rendelkezőkben, tanítókban, orvosokban, vállalkozókban, hivatalnokokban. Így volt ez Hatvan esetében is. Jelenleg a város múzeuma 55 éves intézményi múltra tekinthet vissza. A Hatvany Lajos Múzeum földszinti termében megvalósuló, Hatvannak is van már múzeum- gyűjtők és alapítók című állandó múzeumtörténeti kiállítás a 19. század második feléig nyúl vissza, az első jelentős gyűjtő, Sperlágh József gyógyszerész életét, gyűjtési tevékenységét bemutatva. Sperlágh József kezdeményezésére az 1876-ben, a magyar fővárosban rendezett Nemzetközi Őstörténeti Kongresszus külső helyszíne volt a Hatvan környéki ásatás. Sperlágh József magánygyűjteménye elveszett, de az ásatási kezdeményezéseit követő feltárásokon előkerült régészeti korú műtárgyak a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek.
Az 1920-ban Hatvanba vezényelt Révász József, rendőrségi fogalmazó egyben az Államrendőrség helyi kirendeltségének parancsnoka volt. Lelkes kultúrapártolóként nemcsak a Hatvani Közművelődési Egyesület alapító tagja volt, hanem neki is volt magángyűjteménye, amelyet a kirendeltség alagsorában látogatható is tett. Számos írást írt a település múltjával kapcsolatban és kapcsolatban volt a Nemzeti Múzeum cikkének szakembereivel, valamint azok ásatásait, kutatásait. Gyűjteményét a második világháború végén széthordták. Munkáját barátja és lelkes gyűjtőtársa Doktay Gyula, építészmérnök folytatta, aki 1936-tól kapcsolódott Révász József mellett a hatvani múlt kutatásába. A helyi múzeum igénye, megvalósítása régi álmuk volt. A történelem sodra csak késleltetni tudta az álom megvalósulását. Révászt még 1938-ban elhelyezték, Doktay Gyulát a háborút követő években meghurcolták, kitelepítették, majd hazatérve folytatta a munkát.
1969. január 1-től Hatvannak is lett múzeuma Hatvani Múzeum néven és ő lehetett az új intézmény első igazgatója. Az alapgyűjtemény nagyrészt az elmúlt évtizedek gyűjtéséből állt össze. Lelkes segítői is voltak, Szántó Lóránd pedagógus és Németi Gábor történelemtanár, akik kaptak az immár hivatalos gyűjtemény gyarapításához. Doktay Gyulát, Szántó Lóránt követte a vezetői poszton. A Nagykökényesen tanító Szántó Lóránt 1973-ig volt intézményvezető, de a kapcsolat nem szakadt meg a múzeummal. Még hosszú évtizedekig tartott a muzeológusok munkáját. Németi Gábortanár a kezdetektől fogva történelem vett részt a múzeum gyűjteményének gyarapításában. Helytörténeti témái cikkekben, kötetekben jelentek meg. A 80-as évek elején megbízott igazgatóként kiváló szakmai munkát végzett. Pályafutása során, mint történelemtanár, és szakkörvezető hatvani fiatalok hosszú sorával szerettette meg a történelmet, szülővárosuk múltját. Németi Gábor megalapította a helyi Honismereti Kőrt, amely azóta is működik sok néhai tanítványa részvételével. A kiállítás tárlóiban személyes iratok és intézményi dokumentumok, műtárgyak, kiadványok vonatkoznak meg. A kiállítás különlegessége egy felújított Wertheim páncélszekrény, melyben a kezdetektől bekerült értékes műtárgyakból látható néhány értékes darab.
