Premontreiek 900

A környék kakukktojása: az aszódi Szent Kereszt premontrei prépostság

Aszódi Szent Kereszt premontrei prépostság: Az Aszód és Domony közti dombon állt. Alapítási körülményei ismeretlenek, 1320-ban említik. Nyomtalanul pusztult el. Címét ma a váci egyházmegyében adományozzák.

A mai Aszódtól északra, a Nagyvölgyi-patak és egy ma már száraz völgy által határolt dombháton a hagyomány szerint egykor kolostor állt. Elsőként, 1854-ben Erdy János járt a helyszínen, ahol a prépostság „földdel borított düledékei közt" egy vaskést talált. A dombon „nagyobb kő és tégla falak alapjait fedezték fel, valamint Varsányi János mérnök úr legközelebb több sirokat ásatott fel, mellyekben azonban csontok 's némely érdektelen érez gomb 's csat darabon kivül semmit sem talált." Erre utalhat Henszlmann Imre 1865-ben közölt, az ásatásra vonatkozó adata, valamint az a közlése, amely szerint Aszódon temetkezési kápolna alapfalai vannak: „kevés rendesen fekvő csontvázat» találtak itt. Genthon István szerint a „premontrei monostor még kivehető maradványai láthatók itt.

 1964-ben Rosner Gyula egy keletelt, félkörös szentélyzáródású, toronnyal ellátott templom maradványait tárta fel. Megfigyelései szerint a torony és a hajó falait teljesen kibányászták már, csak a szentély alapfalai maradtak meg. Támpillérre utaló nyomokat nem talált. Faragott kő és más korhatározó lelet sem bukkant elő a templom területén. A hajóban egy sírt tártak fel. A templom közelében két 12-13. századi ház részleteit tárta fel, ezeket NY-K-i tájolású sírok vágták át. A szabályos sorokban elhelyezkedő sírok többsége melléklet nélküli, néhányból ruhadísz, párta került elő. A 4. sír (női) halottja ezüsttel átszőtt, ezüst sujtásos, gyöngyökkel kivarrt ruhát viselt. Rosner Gyula a 4. sír alapján a 15-16. századra keltezte a sírokat.

 1999-ben Miklós Zsuzsa és Kulcsár Valéria hitesítő ásatást végeztünk a lelőhelyen. Feltárásuk célja a templom és szűkebb környezetének tisztázása volt, amelyet elsősorban a város millenniumi előkészületei hívtak életre. Az ásatás előtt légi felderítést végeztek, majd a két kutatóárokkal, egy szelvénnyel és a rábontással sikerült tisztázniuk a templom alaprajzát.  Továbbá feltártak 5 középkori sírt, és egy Árpád-kori és egy késő középkori telepobjektumot.

 

Az ásatás összesítő térképe

Az ásatás összesítő térképe (Miklós 1999, 153.)

 

A templom területe erősen bolygatott. A szentély alapfala 25- 30 cm mélységben található. Anyaga legalul homokkő, ezen habarcs, majd erre helyezték az újabb köveket. A hajó falait teljesen kibányászták; csupán az alapfalak árkait tudták megfigyelni néhány helyen. Rosner Gyula és az 1999-es ásatás alapján a templom K-Ny-i tájolású. A szentély félkörös záródású, alapfalának vastagsága 80 cm, belső szélessége 285 cm, hossza 370 cm. A hajó hossza kb. 880 cm, alapfalának vastagsága 90 cm. Rosner Gyula szerint a hajó Ny-i végén torony is volt, ennek nyomát az ásatásnál nem lehetett megfigyelni.

 

szentély

A szentély félköríves alapfala (Miklós 1999, 154.)

 

A templom körül 13 sír foltját figyelték meg (mindegyiket a templomon kívül), közülük ötnek a feltárására volt lehetőség. Valamennyi sír tájolása ÉNy-DK-i volt. Alakjuk lesarkított téglalap, faluk függőleges, mélységük 90-100 cm. Többnyire a koporsók maradványai is megfigyelhetők voltak. Azokban a sírokban, ahol a koporsófedél rányomódott a csontokra, a csontok állaga rossz, helyenként csupán csonttörmelék maradt. Mellékletet egyik váz mellett sem találtunk, csupán egyes esetekben a ruházathoz tartozó tárgyakat menthettük meg, illetve a koporsószögek elhelyezkedését dokumentálhattuk. A ruházathoz tartozó maradványként értékelhetjük az 1. sírban a váz lábán levő posztó lábbelit. A 13. sírban a váz lábánál 2 csizmapatkó került elő. A hozzá tartozó csizma a csontokkal együtt megsemmisült. Talán a koporsó díszítéséhez tartozott egy kis vaskarika, amelyet a koporsófedélen találtunk.

A templom - alaprajza alapján - a román kori falusi, templomok közé tartozik. Építésének ideje a 12-13. századra tehető. A megfigyelések alapján úgy tűnik, hogy az alapfalakat kőből, a felmenő falakat pedig téglából építették. Átépítésre, bővítésre utaló nyomokat nem találtak. Építészeti tagozatok eddig nem kerültek felszínre. A középkori templomoknál szokásos többrétegű temetkezésnek egyelőre nincs nyoma. Az általunk feltárt sírok - a melléklet nélküliek is - a késő középkorból származhatnak. A hagyomány szerint itt állt kolostor maradványai továbbra sem kerültek elő.

 

Forrás: Miklós Zsuzsa: Aszód, Szentkereszt. In. Régészeti kutatások Magyarországon 1999. 149-154.