136 éve hunyt el Gáspár András, a forradalom és szabadságharc vezérőrnagya

tábornok002Gáspár Andrásról, a győztes hatvani ütközet magyar parancsnokáról, évről évre megemlékeznek Kecskemét, Hatvan és Bihar városában.
Kecskeméten született 1804. november 23-án, egy birtok nélküli kisnemesi családban. Tanulmányai végeztével csizmadiamester édesapja akarata ellenére a katonai pálya felé fordult. A katonaélet keménysége többször is hátrálásra késztette. Gyakran szülei segítségét kérte, akik egy rokon tanácsára harmadjára már nem fizették ki érte a váltságot.
Lassan, a hosszú évek alatt, a lovakat szerető és a katonáskodás körülményeibe fokozatosan beleszokott ifjú megtalálta a helyét, és képességei, jelleme folytán egyre feljebb lépett a katonai ranglétrán.
1821-ben kezdte meg szolgálatát a 9. huszárezredben. 1825-ben tizedes, 1830-ban őrmester, a következő évben hadnagyi rangban szolgált. 1846-ban főszázados lett. Ekkorra az 1838-ban megnősült Gáspár András már két gyermek atyjának mondhatta magát. A kitűnő lovastiszt a fiatal Ferenc József herceg egyik lovaglótanára is volt.
1848 májusában ezredével Morvaországból hazavezényelték. Október 7-én fontos szerepet játszott a horvát tartalékcsapatok Ozoránál történő bekerítésben. Perczel Mór vezénylete alatt őrnagyi rangban vett részt Muraköz felszabadításában. A móri ütközetben, mint ezredes, a lovassággal fedezetet nyújtott a visszavonulóknak. Részese volt Görgei felvidéki hadműveletének, mint a 9. huszárezred és egy dandár parancsnoka. Április 2-án csapataival győztes ütközetet vívott Hatvannál a császári Schlik-hadtesttel.
Április 4-én vezérőrnaggyá léptették elő, április 7-én megkapta a Magyar Katonai Érdemjel 3. osztályát. Isaszegnél azonban nem szánta rá magát a Gödöllőnél álló ellenséges hadosztály megtámadására, hanem az eredeti parancsnak megfelelően tartotta hadtestével állását. Bírálói őt tartották fellelősnek azért, hogy az ellenség bekerítése nem sikerült. Feltehetően az ezt tükröző közhangulat, és – az aradi hadbírósági vallomása szerint – a függetlenségi nyilatkozat kiadása miatt április 24-én beteget jelentett és szabadságoltatta magát.
A fegyverletétel után Aradon hadbíróság elé állították, amely beszámítva, hogy a függetlenségi nyilatkozat után visszavonult a szolgálattól, 10 év várfogságra ítélte. 1850 nyarán kegyelmet kapott. Később postamester lett Biharon, majd a kiegyezés után országgyűlési képviselő volt 1875-ig.
1884-ben ő is aláírta azt a nyilatkozatot, amelyben 207 volt honvéd kijelentette, hogy nem tartják árulónak Görgeit, és elismerik érdemeit. 1875 után a ‘48-as Honvédegyletek Központi Választmányának elnökeként is tevékenykedett.
Biharon tisztelték katonai múltjáért és egyenes jelleméért. Gáspár András volt honvédtábornok, Kecskemét szülötte, köztiszteletben álló bihari postamester, majd országgyűlési képviselő, kitűnő családapa és nagyapa 1884. augusztus 5-én hunyt el végelgyengülésben. Nevét utcák, emléktáblák, iskolák őrzik, emlékét hagyományőrző és bajtársi egyesületek ápolják.