Hatvan főtere a Kossuth tér, amelyen a település legősibb múltra visszatekintő épületei állnak.
A Heves megyei járásszékhely központjában négy, az 1848-49-es forradalom és szabadságharchoz kapcsolódó, képző- és iparművészeti alkotás található.
A legrégibb emlék a tér közepén emelt obeliszk, ez 1869-ben, Gereday Antal (1818-1887) pesti kőfaragó műhelyében készült, 1869. április 4-én avatták fel.
Az obeliszket a Vasárnapi Ujság, a XIX. század második felének a legnépszerűbb hetilapja, az alábbi szavakkal mutatta be, 1869. április 11-én megjelent számában:
„Körülbelől két öl magasságú gúla szürke porosz gránitból, mely fényesen van csiszolva, mint a márvány és aranyozott koszorúkkal és feliratokkal rakva. Elején, onnan nézve, hol az országút Aszód felől, mielőtt a templom és paplak közt az utczába veszne, a roppant terjedelmű téren áthalad, e felirat olvasható: >>A szabadságharazban 1849. ápril 2-án elvérzett hősök emlékének<<, s legjobb aranyozott babér- és cserkoszoruban: >>Mindent a hazáért.<< — Jobb oldalon ez áll: >>Csatájok a népjog csatája volt.<< Bal oldalon: >>Mind hősök ők, mind honfiak.<< Hátul: >>A gyöngyös-vidéki honvédegylet, több honfi és honleány segélyével. 1869.<< Az emlék Gerenday műtermében készült és körülbelül 600 ftba került. Nem imposans. de csinos; és helyzeténél fogva — több ezer négyszögölnyi tér közepén, mesterségesen készített földemelkedésen — szembetűnő. Alapjába bevésték érczbe burkolva a gyöngyösi honvédegylet névsorát s az 1848/9-ben volt pénznemek egy-egy példányát, valamint Hatvan város mostani állapotának leirását. Az emlék eképen lelepleztetvén, rengeteg lombkoszorut tettek rája, melyet fehér ruhás, zöld koszorús kis leányok hoztak volt a menettel. Aztán Janikovics prépost megáldotta az emléket, s buzgó könyörgést mondott előtte, mely után az egész közönség a Szózat két versszakát énekelte.”
Az obeliszkről készített felvételt nagyon köszönjük Ocsovai Zoltánnak:
Gerenday Antal 1818-ban született Dömsödön, mélyen hívő református családban. Ifjúkorában különböző profilú kereskedőházak alkalmazásában állt, ahol kitanulhatta a kereskedelem „fortélyait". 1847-ben megvásárolta a Pesten élő osztrák Karl Jakobsohn ácsmester teljes sírkőkészletét, valamint a sírkő-kereskedelemhez való jogát. Gerenday pesti kőfaragó műhelye az 1850-es évektől a XIX. század végéig fokozatosan az ország legjelentősebb síremlékeket készítő vállalkozásává vált. A „Gerenday-féle „sírkőgyár" gazdasági megerősödését segítette, hogy a nyersanyagbeszerzés gazdaságossá tétele céljából, az Észak-Dunántúlon fekvő Piszke község (napjainkba Lábatlan város része) környékén több kőbányát is vásárolt vagy bérelt. Megvett egy olyan főút melletti épületegyüttest, amelyet addig vendégfogadóként és lóváltóhelyként használtak. Ezt az ingatlant teljes mértékben átalakíttatta, a fogadóból irodákat, a gazdasági épületekből kőfaragóműhelyeket rendezett be. A vállalkozás első szimbolikus értékkel bíró megrendelése a Szózat költőjének, az 1855-ben elhunyt Vörösmarty Mihály síremlékének elkészítése volt, amely a Fiumei úti temetőben található. A sírkertbe ezt követően a „Gerenday-féle sírkőgyárból” még számos XIX. századi művészünk funerális emléke került, többek között idősebb Lendvay Mártoné és Laborfalvi Rózáé. Gerenday Antal nyarait gyakran töltötte családjával a Duna partján fekvő római katolikus lakosságú Piszkén, református hitét a szomszédos településen, Lábatlanon tudta gyakoroln. Az évek során jó baráti kapcsolatot épített ki a lábatlani reformátusokkal, akik segítőkészségét megtapasztalhatta a református iskola helyreállításakor - amely 1864. augusztus 8-án a falu nagy részét érintő tűzvészben jelentősen károsodott - vagy a templom átépítésének idején is.
Gerenday Antal 125 éve, 1887. augusztus 7-én hunyt el Piszkén, haláláról a Vasárnapi Ujság 1887. augusztus 14-én megjelent száma ezekkel a szavakkal tudósított:
"Gerenday Antal, márványmű-gyáros, kinek a műipar terén annyi érdeme volt s kinek gyárából került ki a legtöbb síremlék az ország távol részeiben is. Évekig birta a primási uradalmak márványbányáit, szorgalom, művészi izlés voltak ama tulajdonságai, melyek széles körben tisztelt és becsült nevet szereztek neki. A jeleseink sirján emelkedő márvány-emlékek nagy része az Ő alkotása és több nagyobb szabású műve őrzi meg az ő emlékét is. Piszkén, 69 éves korában hunyt el. "
A sírkőgyárat Gerenday Antal halála után fia, Gerenday Béla vezette. Számos megrendelést kapott, többek között itt készítették Szász Károly és Baksay Sándor református püspökök síremlékét is. A funerális alkotások mellett sok Kossuth-szobrot faragtak, és a protestáns gályarabok debreceni emlékművé is sírkőgyárukból került ki. Gerenday Béla édesapja emlékére a lábatlani református templom 1894-ben történt felújítása alkalmával egy szépen faragott keresztelő kutat ajándékozott.
A tér névadójáról, Kossuth Lajosról, ifjabb Szabó István (1927-2017) szobrászművész készített mellszobrot 2002-ben.
Az első Kossuth-szobrot 1848 októberében az európai hírű munkácsi művészi vasöntöde legjelentősebb mintakészítője. Schossel András (1824–1874) alkotta meg. A kisméretű műalkotás öntöttvasból készült és a klasszicizmus stílusjegyeit viseli magán. A szobor elkészítése miatt Schossel, a szabadságharc leverése után, a munkácsi várbörtönben töltötte le több éves büntetését. Az első szabadtéren felállított Kossuth-szobrot 1894. július 1-jén avatták fel Siómaroson, melynek gondolatát a helyi református lelkipásztor, Szakó István vetette fel. A műalkotás elkészítésével a református szobrászművészt, Gerenday Bélát bízták meg. A XX. század elején főként az alföldi városok főterein, sok esetben a református templomok előtt, állították fel a legtöbb köztéri Kossuth-szobrot. A mai Budapest területén, az egykor önálló, az akkori fővárostól független települések állítottak elsőként Kossuth-szobrot. Sorban az első Rákospalota, a második Pesterzsébet, a harmadik Kispest. Budapest akkori közigazgatási területén az első köztéri Kossuth-szobrot 1913-ban Zugligeten, Kossuth Lajos 1837 májusában történt elfogásának helyszínén emelték.
A hatvani Kossuth-szobrot, bár a város főtén található, mégsem az impozáns közterület középső részén helyezték el, ahogy nagyon sok alföldi városban ez megfigyelhető, de a monumentum mégis kiemelt helyen áll, a Kossuth Lajos Általános Iskola főbejárata előtt, a városháza és a kastély által közrefogott, szépen virágosított területen. Egyszerre szolgája a tanuló ifjúság identitásának erősítését, valamint lehetőséget biztosít a város lakosságának, hogy fejet hajtson „a magyar szabadság apostolának” szobra előtt. A tér keleti oldalán található iskola, 1994-ben, Kossuth Lajos halálának centenáriumán vette fel e kiváló, XIX. századi államférfi nevét. Az oktatási intézmény előtt elhelyezett Kossuth-mellszobor Kossuth Lajos születésének kétszázadik évfordulójára készült el. A bronzalkotás posztamensének talapzata leveles díszítést kapott. A szobrot tartó oszlop sima törzsű, rajta csak Kossuth vezetéknevét vésték fel. A talapzaton, az iskola felőli oldalon, az alábbi felirat olvasható: „ÁLLÍTTATTA: / HATVAN VÁROS ÖNKORMÁNYZATA, / AZ ISKOLA TANTESTÜLETE / ÉS TANULÓ IJÚSÁGA.” A térre néző oldalon Kossuth Lajostól vett idézet látható: „A JÖVŐ REMÉNYSÉGÉNEK / BÖLCSŐJE AZ ISKOLA”.
Szabó István szobrászművész szintén a szobrászhivatást választó felesége, Sz. Nagy Mária (1929-2017) révén kötődött Hatvan városához. A művésznő Hatvanban született, és ebben a Heves megyei városban végezte alap- és középfokú tanulmányait. Alma materének, a Bajza József Gimnáziumnak, a kertjében áll a névadóról készített mellszobra.
A városháza '48-as emlékei
A késő historizmus és a szecesszió stílusainak hatását egyaránt mutató városháza 1907-ben épült, 2014-ben gondos felújítással állították helyre a száz év alatt megkopott elegáns külső megjelenést. A hét évvel ezelőtti munkálatok eredményeként új díszítményeket kapott az épület. A Kossuth térre néző főhomlokzatán az első emeleti ablakok feletti falszakaszokat négy, fára festett, nagyméretű képpel díszítették. Ezek az alkotások Hatvan történelmének kiemelt időszakait idézik: A bronzkortól a középkoron át az 1849. április 2-án a magyar csapatok győzelmével végződő „Hatvani csatáig”, amit a hadtörténet-írás pontosabban „Hatvani ütközetnek” hív. A festmények farostlemezen történt festése nem bizonyult jó döntésnek. Öt év alatt az időjárás viszontagságai, különösen a nagy mennyiségű csapadék hatására, a festmények jelentős károsodást szenvedtek. Hatvan Város Önkormányzata 2019 őszén a 2014-es festményeket szakszerűen leemeltette, és azokat új példányokkal pótolta.
A Kossuth tér legújabb, a szabadságharchoz kapcsolódó alkotását 2019. áprilisában avatták fel a Városháza falán. Ez a bronz domborműves emléktábla Zygmunt Milkowski (1824-1915) életműve előtt tiszteleg. A lengyel hazafi 1848. novemberében, Pesten csatlakozott Wysocki őrnagy lengyel zászlóaljához. A lengyel légió katonájaként részt vett a dicsőséges 1849-es tavaszi hadjárat összes ütközetében és csatájában, így az április 2-án vívott „Hatvani ütközetben” is. A szabadságharc leverését követően közéleti szerepet vállalt, emellett több regényt írt, Teodor Tomasz Jez álnéven.
Millisits Máté,
művészettörténész