Vive la Hongrie - franciák a hatvani csatában

A címet olvasva minden történelmet kedvelő honfitársunknak a Rákóczi-szabadságharc juthat eszébe, mivel akkor a Napkirály szövetségesei voltunk, és a pénzbeli támogatás mellett harcoltak képzett francia tisztek is a kurucok oldalán. Jelen sorokat olvasva kiderül, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején, a lengyeleken, olaszokon és a németeken kívül franciák is küzdöttek az ügyért.

A francia önkéntesek toborzása, majd csapattá szervezése egy francia tengerésztiszt, Frederic Lafite érdeme volt, aki a tengeren töltött éveket követően Budán lakott és nyelvtanár volt. A forradalom célkitűzéseit támogató kiszolgált tengerésztiszt az alábbi felhívást tette közzé a Bajza József által szerkesztett „Kossuth Hírlapja” 1848. szeptember 20-i számában:

„A köztünk tartózkodó francziák is megérzették, hogy harczunk a szabadság harcza, és sereget alakítnak, bebizonyítani miképen a franczia népre mindig számíthatni, bármelly részén a földtekének, hol a szabadság forog kérdésben. Felhívásuk itt következik:

Fölhívás a francziákhoz. A Pesten tartózkodó franczia polgárok szerencsések voltak, a ministerium elnökétől fölhatalmazást nyerni, egy külön önkénytes csapatot alakíthatni, melly a franczia és magyar színeket együtt viselendi. Ezek a magyar kormány által fognak fölfegyvereztetni s fölszereltetni. Parancsnokuk Lafite ur, kiszolgált tengerész, Ieend, kinél magokat aláírhatják. Pesten Lipótváros, három korona utczában, 130. sz. alatti házban.

Ezen önkénytesek a párisi nemzetőrség egyenruhájához hasonlót nyerendenek.

Minden franczia elfogadandja e felhívást, mellyet honfitársai intéznek hozzájuk; érezni fogják ők, hogy a köztársaság zászlójának lobogni kell azon harczban, melly itt készülőben van, és hogy Francziaországnak mindenütt harczolni kell, hol a szabadság harcza foly. Pest, sept. 18. 1848.”

A magyar szabadság ügye nem is hagyta hidegen a hazánkban tartózkodó franciákat, sorra léptek be az akkor alakuló önkéntes szabadcsapatba, amely közel 100 főt számlált. Nemcsak franciákból állt, hanem olaszok és lengyelek is gyarapították a létszámot.

Az alakulatot október 3-án indították el a budaörsi táborba. Egy visszaemlékező elmondásából kiderült, hogy a köztársasági szellemiségért lelkesedő franciák az épülőfélben lévő Duna-hídon menetelve énekelték a Marseillaise-t. A Budaörsön állomásozó, valójában vegyes szabadcsapat csak néhány hétig volt együtt, mert a köztük szolgáló olaszok és lengyelek a saját légióik megalakulásakor kiváltak belőle. A magyar hadvezetés a francia önkénteseket szétosztotta a magyar alakulatok között. A szabadságharc majdnem minden hadszínterén harcoltak, és közülük többen ott voltak 1849. április 2-án, a tavaszi hadjárat első ütközetében, Hatvannál.

Aguste de Gerando, Teleki Emma férje és Vasvári Pál barátja, a VII. hadtestben, Kossuth Sándor hadosztályában szolgált; Gróf Séze Rajmond főhadnagy, szintén a VII hadtestben harcolt; de Beaufort du Mont, később báró Várhegyi Lajos, a Sándor huszárezredben hadnagyi rangot töltött be, és szintén jelen volt Hatvannál. Francois Poisson hadnagy a lengyel Wysocki-légióban vezette egységét a Zagyva felé hátráló osztrák csapatok ellen.

Aguste de Gerando leszármazottai ma Franciaországban élnek és ápolják a magyar-francia kapcsolatokat. Hatvan városa sem felejti el a VII. hadtest és a lengyel légió katonáit, akik között franciák is voltak.

Kökény Ferenc,
történész

A kép forrása:
www.arcanum.hu