Várakozásra hangolva - advent időszaka

Készüljünk tudatosan, régi hagyományainkból merítve a Fény (Világ Világosságának) születésére!

Az Álom / Karácsony (december) 21-én bekövetkező téli napforduló az emberiség talán egyik legősibb ünnepe. Az északi féltekén ekkor a legrövidebb a nappal és leghosszabb az éjszaka (sötétség), így természetes belső késztetés mindannyiunkban a Fény, a világosság utáni vágyakozás.

Erre az ősi hagyományra épült a 4. századtól kezdve a Jézus (Világ Világossága) születéséhez kapcsolódó keresztény ünnepkör és szokások kialakulása. Az 1582-es naptárreformig valóban a téli napforduló napján tartották a szentestét, majd a következő napon a karácsonyt, ám ez mára kissé megváltozott – a naptári év (december 24.) elcsúszott a csillagászatitól (december 21.).

advent2

Az évszázadok során a karácsonyt megelőző várakozás – advent (adventus Domini – eljövetel) - ideje is valamelyest átalakult. A mostani négyhetes időszak, amely az Enyészet (november) 30-i András naphoz legközelebb eső vasárnapon indul, korábban hathetes volt és a 11-i Márton napjával vette kezdetét. Egykoron a húsvét előtti felkészülési, ráhangolódási időszakhoz hasonlóan ekkor is böjtöt tartottak, nem volt mulatozás, hanem igazodva a Természet Rendjéhez a befelé fordulás és az Isten-keresés ideje érkezett el az emberek életében.

Viszonylag újkeletű hagyomány az adventi koszorú, amelyen a gyertyák (általában lilák, vagy három lila és egy rózsaszín) tüze a korábbi, ősi máglyákhoz és örömtüzekhez kapcsolódik, egy-egy különleges jelentéssel, misztikummal. Ezek a hit, remény, öröm és a szeretet. A protestánsoknál hagyományosan piros gyertyákat helyeznek a koszorúra. Ennek formája is változott az idők során: a kör alak megmaradt, de a közepén lévő egyenlőszárú kereszt (kör-oszt) eltűnt. A hagyomány szerint a kereszt jelképezte az isteni minőséget és a középpont volt Isten „helye”, így az adventi koszorú szakrális tartalma napjainkra már erősen kiveszett. Mint ahogyan a hajnali mise (roráté) látogatása is.

Az előttünk álló hetekben igen jelentős és kiemelt napok várnak ránk. Elsőként a szkíta-térítő első elhívott apostol, András ünnepe 30-án. Őt követi egy vértanú szent, Borbála Álom / Karácsony (december) 4-én, majd 6-án Miklós püspök önzetlen adakozására emlékezünk. 8-án egy Boldogasszony ünnep következik, Mária szeplőtelen fogantatása, majd 13-án a szintén vértanú Lúcia (Luca) napja lesz. 21-én a hitetlen Tamás apostol napján elérkezik a várva várt téli napforduló (a Fény születése), 24-én szenteste (Ádám – Éva napja). 25-e karácsony – a megszületés, 26-a karácsony másnapja István vértanú ünnepe. 28-án a meggyilkolt aprószentekről emlékezünk, az időszakot pedig a Fergeteg / Boldogasszony (január) havának 6. napján tartott vízkereszt zárja (ekkor kell lebontani a karácsonyfát és az ünnepi díszeket). Ezen ünnepi „tizenketted” a háromkirályok látogatására, Jézus Jordánban való megmerítkezésére, valamint a kánai menyegző bor-csodájára is emlékeztet bennünket.

Áldással teli felkészülést, befelé figyelést, hangolódást, valamint a Megváltó Fényesség őszinte és meghitt várását és befogadását kívánjuk Kedves Olvasóinknak!

                                                                                                                                                                                                                                           Simon Tamás néprajzkutató

Forrás: https://jelesnapok.oszk.hu/prod/honap/12

https://sokszinuvidek.24.hu/eletmod/2015/11/29/az-adventi-koszoru-jelentese/